1. A Teremtés

Íme így történt mindeneknek a kezdete. Hat nap alatt teremtette meg Isten a világmindenséget és mindazt ami benne van. Miután Isten megteremtette a földet sötét és kietlen volt, nem volt még semmi se megformálva rajta. Istennek a Szelleme azonban ott volt a vizek felett.

Ezután Isten azt mondta: -Legyen világosság! Ekkor világosság lett. Isten látta, hogy jó a világosság és elnevezte "nappalnak", majd elválasztotta a világosságot a sötétségtől, amit "éjszakának" nevezett el. A teremtésnek az első napján teremtette meg Isten a világosságot.

A teremtésnek a második napján Isten szólt és megteremtette az eget, amely a föld felett van. Úgy alkotta meg az eget, hogy elválasztotta a föld felett levő vizeket a földön levő vizektől.

A harmadik napon Isten szólt és elválasztotta a vizeket a szárazföldtől. A szárazat "földnek" nevezte, a vizeket pedig "tengernek". Isten látta, hogy mindaz, amit teremtett jó volt.

Ezután Isten azt mondta: "Teremjen a föld mindenféle fákat és növényeket." Pontosan ez is történt. Isten látta, hogy mindaz, amit teremtett jó volt.

A teremtés negyedik napján Isten szólt és megalkotta a napot, a holdat és a csillagokat. Isten azért alkotta őket, hogy megvilágítsák a földet és hogy jelezzék az éjszakát és nappalt, az évszakokat és az éveket. Isten látta, hogy mindaz, amit teremtett jó volt.

Az ötödik napon Isten szólt és megalkotott minden vízben úszó állatot és az összes madarat. Isten látta, hogy mindez jó és megáldotta őket.

A teremtés hatodik napján Isten szólt: "Legyenek mindenféle szárazföldi állatok!" Pont úgy történt, ahogyan Isten mondta. Egyes állatok háziállatok voltak, mások csúszó-mászók, megint mások pedig vadállatok. És látta Isten, hogy mindez jó.

Ezután azt mondta Isten: "Teremtsünk embert a mi képünkre, hogy hasonlítson ránk. Az embernek hatalma lesz a föld felett és összes állat felett."

Ekkor Isten vett egy kis földet, férfivé formálta és életet lehelt belé. Ennek a férfinak Ádám volt a neve. Isten ültetett egy kertet, hogy ott lakjon Ádám és gondozza a kertet.

A kert közepébe Isten ültetett két különleges fát: az élet fáját és a jó és gonosz tudásának a fáját. Isten azt mondta Ádámnak, hogy a kert összes fájáról ehet, csak egyedül a jó és gonosz tudásának a fájáról nem. Ha eszik arról a fáról, akkor meg kell haljon.

Ezután Isten azt mondta: "Nem jó az embernek egyedül." Az állatok közül azonban egyik se lehetett Ádámnak a segítőtársa.

Ezért Isten Ádámot mély álomba bocsátotta, majd kivette az egyik oldalbordáját, asszonnyá formálta és odavitte Ádámnak.

Mikor Ádám meglátta őt, azt mondta: "Végre! Ez most már olyan, mint én! Legyen az ő neve 'Asszony', mert a férfiemberből lett alkotva." Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és eggyé lesz a feleségével.

Isten a férfit és az asszonyt az Ő saját képére teremtette. Megáldotta őket és azt mondta: "Legyen sok gyermeketek és unokátok és töltsétek be a földet." És látta Isten, hogy mindaz, amit teremtett nagyon jó volt, és mindez nagyon tetszett Istennek. Ez pedig a teremtésnek a hatodik napján történt.

Amikor eljött a hetedik nap Isten befejezte az ő munkáját. Isten ezért megpihent minden cselekedetéből. Megáldotta és szentté tette a hetedik napot, mert ezen a napon megpihent az ő munkájából. Így teremtette Isten a világmindenséget és mindazt, ami benne van.