20. A száműzetés és a visszatérés

Izráel királysága és Júda királysága vétkezett Isten ellen. Áthágták azt a szövetséget, amelyet Isten velük kötött a Sínai hegyen. Isten elküldte hozzájuk a prófétáit figyelmeztetni őket, hogy ismét őt imádják, de megtagadták az engedelmességet.

Ezért Isten megbüntette mind a két országot és megengedte az ellenségeiknek, hogy lerombolják. Az Asszír Birodalom, egy erőteljes, kegyetlen nemzet lerombolta Izráel királyságát. Az asszírok sok embert megöltek Izráelben, majd elvitték az összes értékeiket és felégették az országot.

Az asszírok összegyűjtötték a vezetőket, a gazdagokat és a mesterembereket és elvitték őket Asszíriába. Csak a nagyon szegény izraelitákat, akik életben maradtak, csak őket hagyták hátra Izráel földjén.

Az asszírok idegeneket hoztak be, hogy azon a földön lakjanak ahol Izráel volt. Az idegenek felépítették a lerombolt városokat és összeházasodtak a hátramaradt izraeliekkel. Samaritánusoknak hívták azoknak az izraelieknek az utódait, akik idegenekkel házasodtak össze.

Júda országának lakói látták hogy Isten megbüntette Izráel lakosait mivel nem hittek és nem engedelmeskedtek neki. Ennek ellenére bálványokat imádtak, még a kananeusok isteneit is. Isten prófétákat küldött hozzájuk figyelmeztetni őket, de megtagadták az engedelmességet.

Miután az asszírok lerombolták Izráel országát, körülbelül 100 évre rá Isten elküldte Nabukodonozor babilóniai királyt, hogy támadja meg Júda királyságát. Babilónia egy hatalmas birodalom volt. Júda királya beleegyezett, hogy Nabukodonozor szolgája lesz és évente hatalmas összeget fizet neki.

Néhány év után azonban Júda királya fellázadt Babilónia ellen. Ekkor a babilóniaiak visszajöttek és megtámadták Júda királyát. Bevették Jeruzsálem városát, lerombolták a templomot és magukkal vitték a város és a templom összes kincseit.

Júda királyának, büntetésként mivel fellázadt, Nabukodonozor katonái megölték a fiait a szeme láttára majd megvakították. Ezután a királyt is magukkal vitték, hogy egy babilóniai börtönben haljon meg.

Nabukodonozor serege majdnem az összes embert magával vitte Júda országából Babilonba, csak a legszegényebbeket hagyta hátra a földet művelni. Ezt az időszakot, amikor Isten népe kényszerítve el kellett hagyja az Ígéret Földjét a Száműzetés idejének nevezzük.

Bár Isten megbüntette népét a bűneiért és elvitték őket száműzetésbe, mégsem felejtkezett meg róluk és az ő ígéreteiről. Továbbra is gondoskodott népéről és szólt hozzá az ő prófétái által. Megígérte, hogy hetven év után ismét visszatérhetnek az Ígéret földjére.

Körülbelül hetven évvel később Círus, Perzsia királya legyőzte Babilont, tehát a Perzsa Birodalom elfoglalta a Babilon Birodalmat. Ekkor az izraelitákat már zsidóknak nevezték és közülük legtöbben életük nagy részét Babilonban élte le. Csak néhány nagyon idős zsidó emlékezett Júda földjére.

A Perzsa Birodalom hatalmas, de könyörületes volt az általa elfoglalt népekkel. Nemsokára azután, hogy Círus Perzsia királya lett parancsba adta, hogy azok a zsidók, akik vissza akarnak térni Júdába elhagyhatják Perzsiát és visszatérhetnek Júdába. Még pénzt is adott nekik, hogy visszaépíthessék a templomot. Tehát hetven év száműzetés után egy kis csoport zsidó visszatért Jeruzsálem városába Júdába.

Amikor az emberek megérkeztek Jeruzsálembe újra felépítették a templomot és a várost körülvevő falakat. Bár más népek uralma alatt voltak, mégis, ismét az Ígéret Földjén laktak és a templomban imádták Istent.